2012. március 31.

A föld órája


Ismét nem jött össze. Tavaly lemaradtam idén meg, felment a pumpa. Lassan 2 hónapja fotózok egy 35mm-es 36 expós 200 ISO érzékenységű Kodacolor plus filmre. Lassan, nem pazarolva, megfontolva. Minden egyes zárhang eldördülését nyálcsorgással kiegészítve, várom hogy "jaj vajon milyen lesz a kép?!" Lassan kezdem átérezni milyen lehetett Capának, amikor közölték, hogy bocs, két tekercsed véletlenül elégett.

A ma történtek: feltápászkodom délben, gép belő, ebéd melegít. Szokásos dolgok, behance, facebook, követett blogok, youtube. Látom a kis lámpát, mondom - dejó föld órája - most nem fogsz ki rajtam. Nekiállok örömködve csinálni valami kis négyszögletes hdb dolgot, hogy figyelmeztessek mindenkit a netvörkömben, hogy "igen én idén megcsinálom!" Kész. Szkennelek, írok Orosznak, hogy mi a helyzet a rinocéroszokkal. Megtervezem a hetem, napi bontásban. Aztán kimegyek megnézem milyen az ég. Tiszta, szélcsend, tökéletes a már régóta áhított égbolt fotózáshoz. Gondoltam, ma talán a szomszédok is lekapcsolják a villanyt és tudok a kertből fotózni. Eljött az idő: 8:30 laptop kikapcs, lámpák leolt, látom tiszta felhő minden. Sebaj, gondoltam a felhők is szépen mutathatnak holdfényben. Kertbe, asztalra a Nikon, stopper. Indul az expo. 5 perc után csattan a második redőny jelezve, hogy a nyersanyagnak elég volt ennyi a fényből. Stopper megállít, hasra csapás, akkor mérünk egy 8 perceset is. Csak hogy ez volt a 37. kocka. Hozzáteszem eddig a Zenittel sikerült 39 kockát lőni egy tekercsre. A nikonnal pedig 38-at, hát ma nem.

Elégedetten sötét szobába be, filmtovábbítás kiold, tekerem szépen lassan vissza a filmet, hogy ne legyen tiszta dzsuva. Észrevettem egy halk kattogást, mondom ez biztos a számláló lesz, meg akartam nézni, de mivel csak az aksiról üzemelő 50%os laptop képernyő világított így nem láttam semmit. Mondom jó akkor számolok. 50 körül meguntam, mondom ez nem lehet hogy megint rosszul fűztem be. Láttam, hogy pörög a visszatekerő gomb amikor felhúzom a gépet ez nem lehet. Kinyitom, mit látok?


Elszakadt a film. Visszacsapom a gép ajtaját, ijedtemben. Idegesen felvágok 6 villanyt, laptop töltőre, telefon töltőre, gitár erősítőbe. Aztán rájövök, hogy a gépet nem küldöm fel Pestre a tekerccsel együtt, vegyszereim nincsenek, ezért vörösödő fejjel kitépem a szalagot, bedobom egy kis dobozba és rávéstem:
"Nikonnal 36-nál NE!"


Sorra jönnek elő a csodálatos képek amiket már soha senki nem fog látni. A kedvencem ami elsőként eszembe jutott az AMIs kiállításmegnyitón készült sok láb és egy kisgyerek ahogy unottan ül köztük.

Sebaj, már fűzöm is be a 370 forintos Rossmann filmet.











update: a putri kis falumban épp most nyomták le az utcalámpákat, egy órával a föld egy órája után, gratulációm.

2012. március 30.

2012. március 28.

Minden Triklopsz Tégely, de nem minden Tégyely Triklopsz.

2012. március 24.

Közhelyessen: az idő ura


Sajnos ilyen jelenet valószínűleg nem fog szerepelni az új Ridley Scott filmben, de a látvány is csak eszmeiségében fogja követni az eredetit. Jean Giraud francia alkotó félisten átlényegült saját univerzumaiba.
Az Idő urai volt az első munkája amit tudatosan láttam és késztetett arra, hogy jobban megismerve rangsorolásomban méltó helyre emelkedhessen az európai képregény az amerikai és japán mellett.
Köszönjük Moebius.

Ugly prototype




2012. március 20.

"jaj ne, itt jön a pufi, gyorsan a fejhallgatókat!" - köszönöm Gilicze Gergő!

2012. március 12.

A hülyeség továbbgondolata

Az előző posztom filmjének témáján elmélkedve az első  oldaldesign "kabalafigurájának" terveztem egy ruhát ami mozgó naperőművé alakítja AZT.

2012. március 6.

Alternatív filmklub plakát

És aztán bebiciklizett a képbe ez a szimpatikus úriember (Nézd a hivatalos plakátot elég előnytelenül törpének tűnik rajta...vagy ezt csak a saját komplexusom generálja? ó na tessék...) az Utolsó mohikánból, de még sorolhatnám persze miből. Nyugdíjazása után beállt kurátornak a világ utolsó múzeumába és végső elkeseredésében összevág egy klippet arról, hogyan basztátok és basszátok majd szét a bolygót (na jó én is belekotnyeleskedtem egy kicsit). Szóval ez egy ilyen gondolatébresztő dokumentum tudományos fantasztikus poszt apokalipszisbe ágyazva. Csináltam egy koncepciót arról, hogy milyen plakátot gondoltam volna neki. Az unszimpatikus néni mottója: Éljen a propellerdő kitermelő részvénytársaság.

2012. március 3.

Adjatok még felesleges feladatokat! Élek halok értük, komolyan.